Újra itthon

 Eleged van abból, hogy noha estédet csendes borozgatással töltötted a barátaiddal egy szórakozóhelyen, másnap reggel nem tudod felvenni a kabátod, mert a füstszag súlyától szinte magától hullik le rólad? Eleged van abból, hogy mások károsítják a te egészséged? Mert nekem igen.

Nagyon ritka, hogy egy szórakozóhelyen elkülönítenek nemdohányzó részt, s ahol megpróbálják, ott sem eredményesen. Vannak például helyek, ahol a látszat fenntartása érdekében kiteszik a táblát, hogy „Nemdohányzó asztal”, ám ez sokkal inkább az asztal mellett ülőkre vonatkozik, mintsem hogy a levegő tisztaságát garantálja. Arra ugyan megfelel, hogy esetlegesen dohányzó asztaltársaink távolabb mennek füstölögni, megosztva ezzel az egységet, elrontva az egész estét.

Nehéz és hálátlan feladat a dohányosok érdekeit védő cikket írni, azonban úgy érzem, feltétlenül érdemes, mivel rengeteg embert érint. A probléma természetesen nagyon összetett, s mindjárt kezdetben le kívánom szögezni, szó sincs arról, hogy amellett kívánnék érvelni, hogy bárki bárhol kedvére dohányozhasson. Azonban azokat a szigorításokat, melyeket Szegeden idén nyáron, illetve országosan az elkövetkező években kívánnak bevezetni, mindenképpen túlzásnak érzem, hiszen bárhogy is nézzük, a magyar felnőtt lakosságnak mintegy egyharmadát korlátozzák ezek a szabályok, így nem mondhatjuk, hogy egy szűk réteg problémájáról lenne szó.

 Kettes számú lételméleti kérdés ma estére:

Büszkén mutogatom a ma elvetett virágmagomat a cserépben a folyosón, mondván, hogy ez bizony virág. Az emberek nagy része váltig állítja, hogy az csak egy cserép  telefölddel.

Kérdem én: az anyaméhben az embrió csak egy nő, pusztán azért, mert nem látszik?

Egész délelőtt azt vártam, hogy a német bürokrácia valamelyik ajtajáról visszapattanok, de hál' Istennek nem történt ilyesmi. Minden papírmunkát elintéztem, ma reggeltől hivatalosan sem vagyok jenai polgár.

 Különböző pedagógiai szemináriumokon időről időre megkérdezik, ki szeretne tanár lenni. Az első ilyen alkalommal elmondták, hogy az évek múlása során egyre kevesebb hallgató jelentkezik. Velem idén először fordult elő, hogy a kérdés hallatán nem tettem fel a kezem.

BA 3. év: Persze, természetesen. 

MA 1. év (tanárszak!): Mi másért jöttem volna erre a szakra?

MA 2. év: Nem, semmi esetre sem akarok középiskolában tanítani.

Hát így van az, hogy egyre kevesebben vagyunk...

A hospitálás tapasztalataiból:

- Gyerekek, én ma jutottam el sokéves tapasztalattal odáig, hogy inkább visszaadnám a diplomámat.

Ebben az osztályban fogok tanítani. Még meg sem kaptam a diplomámat. De lehet, hogy inkább már most visszaadnám.

 "Elkérhetem a Quintidet? Csak mert nincs kedvem olvasni..."

Végtelen számú matematikus bemegy a kocsmába.
Megszólal az első:
- Kérek egy sört!
Megszólal a második:
- Kérek egy fél sört!
Megszólal a harmadik:
-Kérek egy negyed sört!
…
Ne szórakozzatok – mondta a csapos – és kirakott két sört.